Mostanában megint pocsék passzban vagyok valamiért. Ami csak lehet rosszul sikerül, csupa negatív
dolgok érnek. Lehet, hogy húgom patkánykodása hat ki mindenre, mindenesetre a hangulatomban
bőven szerepet játszik. Dudi barátom azt mondja szarjam le és biztos igaza is van, csak én más
mentalitású vagyok, eléggé a lelkemre veszek dolgokat. Főleg ha igazságtalanul bántanak.
És persze ez az összeszűkült gyomrú, idegzsába negatívkodás szépen kivetül sok másra is.
Ha csak az elmúlt 24 órámat nézem, tegnap, meg már egész héten a fáradtságtól félhulla állapotban
értem haza melóból. Ez részben a sok munka miatt van, de nagyobb részben attól, hogy nem tudom
rendesen kialudni magam. Ilyen tarkólövésszerűen alszom 2-3 órákat, aztán az éjszaka közepén
felébredek, forgolódok 1-2 órát majd megint alszom 2-3-at. Persze reggel már eleve fáradtan
futok neki a napnak.
Tegnap fenn voltam direkt sokáig, hogy hátha a maradékot egyben átalszom. Fél 2-kor arra ébredtem,
hogy légkalapálnak, flexelnek, csövekkel csattognak a ház előtt, mindezt reggel 4-ig.
Kínomban már bekapcsoltam a tv-t, annyira kiverték az álmot a szememből. Hajnalban félájultan
még egy óra alvás és így induljak neki a munkanapnak, uszkve 3 óra alvással.
Az ilyen vészhelyzetekre tartogatok itthon a hűtőben energiaitalt, merthogy én nem kávézom és
hátha segít valamit. Persze, hogy otthon felejtettem. Hogy a dolog kerek legyen, reggel a busz nem állt
meg ott ahol le akartam (tunk többen) szállni és tovább vitt 2 megállóval. Tönkrement a műszerfalán a
lámpácska vagy mi és nem látta, hogy jelezve van a hátsó ajtóknál. Mondjuk az ordibálást hallhatta
volna. Igy aztán gyalogolhattam vissza egy jót.
Hívott Dudi barátom, hogy menjek át, végülis szilveszter óta nem találkoztunk. Neki is megvan a
nyűgje-baja, beszéljük ki, lazítsunk kicsit. Banyus kapásból mondta, hogy be fog durcázni ha elmegyek
Dudihoz és nem hozzá. Az elmúlt pár hónapban akárhányszor hívtak régi cimborák, mindig lemondtam
és többnyire Banyus kedvéért. Most is lemondtam de ez volt az utolsó. Utálom ha törvényeket szabnak,
hiszen nem kurvázni de még csak nem is kocsmázni megyek, ki se mozdulunk a lakásból csak ücsörgünk
ketten a gép előtt, iszogatunk és megvitatjuk az "élet nagy dolgait".
Én se szóltam bele soha ha a párom el akart menni a barátnőivel lazítani, csajos napot tartani.
A durcázással meg aztán nálam nem sokra megy, pont az ellenkezőjét váltja ki belőlem mint amire
számít. Mondtam is neki, ha durcáskodik, felöltözök és elmegyek haza, a női cirkuszolásra egyáltalán
nem vagyok vevő. Viszont hajlandó vagyok bármit rugalmasan, konstruktívan megoldani, megbeszélni.
Nem hiszem, hogy bármennyire is megrövidítem azzal, ha a régi barátaimmal mondjuk havonta
egyszer összefutok.
Mostanában megint pocsék passzban vagyok valamiért. Ami csak lehet rosszul sikerül, csupa negatív dolgok érnek. Lehet, hogy húgom patkánykodása hat ki mindenre, mindenesetre a hangulatomban bőven szerepet játszik. Dudi barátom azt mondja szarjam le és biztos igaza is van, csak én más mentalitású vagyok, eléggé a lelkemre veszek dolgokat. Főleg ha igazságtalanul bántanak.És persze ez az összeszűkült gyomrú, idegzsába negatívkodás szépen kivetül sok másra is.Ha csak az elmúlt 24 órámat nézem, tegnap, meg már egész héten a fáradtságtól félhulla állapotban értem haza melóból. Ez részben a sok munka miatt van, de nagyobb részben attól, hogy nem tudom rendesen kialudni magam. Ilyen tarkólövésszerűen alszom 2-3 órákat, aztán az éjszaka közepén felébredek, forgolódok 1-2 órát majd megint alszom 2-3-at. Persze reggel már eleve fáradtan futok neki a napnak. Tegnap fenn voltam direkt sokáig, hogy hátha a maradékot egyben átalszom. Fél 2-kor arra ébredtem, hogy légkalapálnak, flexelnek, csövekkel csattognak a ház előtt, mindezt reggel 4-ig.Kínomban már bekapcsoltam a tv-t, annyira kiverték az álmot a szememből. Hajnalban félájultan még egy óra alvás és így induljak neki a munkanapnak, uszkve 3 óra alvással.Az ilyen vészhelyzetekre tartogatok itthon a hűtőben energiaitalt, merthogy én nem kávézom és hátha segít valamit. Persze, hogy otthon felejtettem. Hogy a dolog kerek legyen, reggel a busz nem állt meg ott ahol le akartam (tunk többen) szállni és tovább vitt 2 megállóval. Tönkrement a műszerfalán a lámpácska vagy mi és nem látta, hogy jelezve van a hátsó ajtóknál. Mondjuk az ordibálást hallhatta volna. Igy aztán gyalogolhattam vissza egy jót.Hívott Dudi barátom, hogy menjek át, végülis szilveszter óta nem találkoztunk. Neki is megvan a nyűgje-baja, beszéljük ki, lazítsunk kicsit. Banyus kapásból mondta, hogy be fog durcázni ha elmegyek Dudihoz és nem hozzá. Az elmúlt pár hónapban akárhányszor hívtak régi cimborák, mindig lemondtam és többnyire Banyus kedvéért. Most is lemondtam de ez volt az utolsó. Utálom ha törvényeket szabnak, hiszen nem kurvázni de még csak nem is kocsmázni megyek, ki se mozdulunk a lakásból csak ücsörgünk ketten a gép előtt, iszogatunk és megvitatjuk az "élet nagy dolgait".Én se szóltam bele soha ha a párom el akart menni a barátnőivel lazítani, csajos napot tartani. A durcázással meg aztán nálam nem sokra megy, pont az ellenkezőjét váltja ki belőlem mint amire számít. Mondtam is neki, ha durcáskodik, felöltözök és elmegyek haza, a női cirkuszolásra egyáltalán nem vagyok vevő. Viszont hajlandó vagyok bármit rugalmasan, konstruktívan megoldani, megbeszélni.Nem hiszem, hogy bármennyire is megrövidítem azzal, ha a régi barátaimmal mondjuk havonta egyszer összefutok.
Már nem is tudom mikor írtam ide a blogba utóljára, nem tudom van-e értelme folytatni egyáltalán.
Nem védekezés de lényegében időm sincs rá, ha meg van is pár szabad órám, akkor is hullafáradt
főleg az agyam. Vagy épp csinálok mást amikre úgyszint nincs időm és jobban kikapcsol.
Hozzá vagyok szokva a nyugalomhoz, ahhoz, hogy mindig mindenre van időm, most meg nagyon
kevésnek tűnik az ami van. Munkából ha hazaérek, rohanok tovább Banyushoz heti 2X, plusz a
hétvégéket többnyire együtt töltjük, általában nála. Marad kb. 2-3 szabad estém amikoris dögfáradt
vagyok de meg kell próbálni mindent belesűríteni.
Mixet pl nagyon régen csináltam, pedig meg lenne rá az ingerem. Idétlen idők óta nem néztem meg
egy jó filmet pedig van jópár a vinyómon. Azelőtt hetente 2-3 filmet is megnéztem. A jó játékok is
hiányoznak, szeretem őket, kikapcsolják az agyamat a napi stresszből. Elkezdődött a bringaszezon
is, a másik nagy kedvenc, azt sosem szoktam kihagyni.
Sajnálom, hogy Banyus nem szereti pl a filmeket, időpocsékolásnak tartja. Ez nekem nagyon furcsa,
nem is tudok ezzel rendesen megbékélni, nekem alapvető és értékes kikapcsolódás volt ez amióta
az eszemet tudom. Lelki feltöltődés, néha fáradtságűző, néha tanulságos de mindenképp fontos.
A régi barátokkal is összejártam azelőtt minimum havonta egyszer de volt, hogy sűrűbben is.
Most meg ha belegondolok még valamikor tavaly volt ilyen pedig szoktak hívni de a múltkor is lemondtam.
Részben mert fáradt és hasfájós voltam, részben mert Banyus duzzogott miatta.
Ez a duzzogósdi amúgy egy kicsit helyretett, belegondoltam mi lenne ha együtt laknánk ha már most
így be akar "szabályozni" mikor külön vagyunk. Az a baj, hogy Neki túl nagyok velem szemben az
elvárásai, az elképzelései amiknek én a természetemből fakadóan nem tudok megfelelni.
Tartok tőle, ebből még lesznek gondjaink.
Már nem is tudom mikor írtam ide a blogba utóljára, nem tudom van-e értelme folytatni egyáltalán. Nem védekezés de lényegében időm sincs rá, ha meg van is pár szabad órám, akkor is hullafáradt főleg az agyam. Vagy épp csinálok mást amikre úgyszint nincs időm és jobban kikapcsol.Hozzá vagyok szokva a nyugalomhoz, ahhoz, hogy mindig mindenre van időm, most meg nagyon kevésnek tűnik az ami van. Munkából ha hazaérek, rohanok tovább Banyushoz heti 2X, plusz a hétvégéket többnyire együtt töltjük, általában nála. Marad kb. 2-3 szabad estém amikoris dögfáradtvagyok de meg kell próbálni mindent belesűríteni.Mixet pl nagyon régen csináltam, pedig meg lenne rá az ingerem. Idétlen idők óta nem néztem meg egy jó filmet pedig van jópár a vinyómon. Azelőtt hetente 2-3 filmet is megnéztem. A jó játékok is hiányoznak, szeretem őket, kikapcsolják az agyamat a napi stresszből. Elkezdődött a bringaszezon is, a másik nagy kedvenc, azt sosem szoktam kihagyni.Sajnálom, hogy Banyus nem szereti pl a filmeket, időpocsékolásnak tartja. Ez nekem nagyon furcsa, nem is tudok ezzel rendesen megbékélni, nekem alapvető és értékes kikapcsolódás volt ez amióta az eszemet tudom. Lelki feltöltődés, néha fáradtságűző, néha tanulságos de mindenképp fontos.A régi barátokkal is összejártam azelőtt minimum havonta egyszer de volt, hogy sűrűbben is.Most meg ha belegondolok még valamikor tavaly volt ilyen pedig szoktak hívni de a múltkor is lemondtam. Részben mert fáradt és hasfájós voltam, részben mert Banyus duzzogott miatta.Ez a duzzogósdi amúgy egy kicsit helyretett, belegondoltam mi lenne ha együtt laknánk ha már most így be akar "szabályozni" mikor külön vagyunk. Az a baj, hogy Neki túl nagyok velem szemben az elvárásai, az elképzelései amiknek én a természetemből fakadóan nem tudok megfelelni.Tartok tőle, ebből még lesznek gondjaink.
Előljáróban annyit, hogy nagy rajongója vagyok a Gyűrűk Urának és úgy összességében a fantasy műfajnak. Számítógépen ilyenekkel
játsszom, keresem és olvasom az ilyen irodalmat és nézem, azazhogy nézném az ilyen műfajú filmeket. Merthogy ritkán készülnek, de ha
igen, azokat is elcseszik (lásd pl. az Eragon). Kivétel ez alól a Gyűrűk Ura trilógia és írásom apropója, az idén karácsonykor érkező
"A Hobbit". Nagyon örültem mikor kiderült, hogy mégiscsak Peter Jackson rendezi. Az Ő személye, fanatikus elkötelezettsége a téma
iránt már fél garancia arra, hogy nem valami vacakságot fogunk látni.
A Gyűrűk Urát könyvben első alkalommal még katona koromban olvastam, ami bizony megvan már vagy 25 éve. Azóta 2-3 évente előszedem
és újraolvasom. Időközben lett belőle egy rajzfilm amire szót se érdemes vesztegetni. Akkoriban mindenki esküdött rá, hogy ez az a regény
amit nem lehet vászonra vinni mert csakis bukta lehet belőle. Teltek múltak az évek és egyszer csak híre jött, hogy mégiscsak van egy őrült
aki megpróbálja. Megmondom őszintén, féltem de szerintem sokan így voltunk ezzel. Nem akartuk, hogy kedvenc történetünk pocséksággá
silányuljon valami "uweboll" féle pancser kezében. Mikor megjöttek az első fotók a forgatásról még tamáskodtunk, mondván jó-jó meg szép
de majd a végeredmény a lényeg. Aztán az első trailer-nél elkezdtünk reménykedni - talán mégiscsak jó lesz. Mikor végre eljött a premier
ideje, már több nappal előtte ott lapult a mozijegy a zsebemben, hogy első nap láthassam. Az első filmkockával, az első zenei taktussal kezdve
letaglózott. Belepaszírozott az ülésbe és olyannyira magával ragadott, hogy még a popcornt is elfelejtettem majszolni. Ott is maradt volna
érintetlenül ha a párom nincs velem. Abban a hónapban még vagy háromszor néztem meg. Akkor éreztem ilyet utóljára mikor tizenévesen
bedübörgött a fejem fölül egy csillagromboló. Akkoriban verseny volt belőle a baráti körben, ki hányszor nézte meg a Star Wars-t. Az átlag
20-30 volt de az igazán fanatikusok 40-50x is látták. Persze akkortájt a fapados mozik első soraiba ha emlékeim nem csalnak, úgy 8(!!!) ft-ért
be lehetett ülni. Egy szó mint száz, Peter Jackson zseniálisat alkotott. Persze mindig vannak fanyalgók és elégedetlenek akik szerint "ez meg
ez kimaradt", de szerintem a történet lényegéből minden benne van. Bombadil Toma pedig a végkifejlet szempontjából elhanyagolható szereplő.
Most valami hasonló bizsergéssel várom A Hobbitot. Ritkán járok "igazi" moziba, részben csóróság, részben kényelmi okokból (házimozi),
utóljára az Avatart láttam nagyvásznon, de ezt ki nem hagynám semmi pénzért.
Amitől egy picit tartok az maga a történet. A Hobbit nem egy Gyűrűk Ura csak épp abban a világban játszódik és néhány szereplő is azonos.
Nem kell benne világot megmenteni a gonosztól, nincs benne karakterisztikus jellemfejlődés és nincs hatalmas katarzis sem a végén. Csupán egy
egyszerű kincskeresős kaland. Star Wars hasonlattal: mintha kiemelnénk mondjuk Han Solo karakterét és csinálnánk a fiatalkori kalandjaiból
egy filmet ahol nincsenek se Jedik, se Erő, se Luke, se semmi csak egy kis lövöldözés, űrhajókázás, csempészkedés. Tartok tőle, sokaknak
csalódás lenne, mint ahogy az lesz a Hobbit is.
Nemrég újra előkapartam a könyvet és nem is emlékeztem rá, hogy a Hobbitot (A Babó) nem Göncz Árpi bácsi fordította hanem Szobotka Tibor.
Legalábbis ami nekem van meg azt. Elég forcsa volt, a nyelvezete, meghogy Gollam itt még Nyelem, az orkok pedig manók, de néha manoncok :).
A Drágaszág pedig nemes egyszerűséggel Szívem Szottya. Még szerencse, hogy a trilógia szinkronja nem ebből a fordításból táplálkozott.
A mai napig beleborzongok ha meghallom Enya csodálatos May It Be-jét. Nem többet és nem kevesebbet várok a Hobbittól is ..... csak annyit,
hogy évek múltán is örömmel nézzem újra.
Előljáróban annyit, hogy nagy rajongója vagyok a Gyűrűk Urának és úgy összességében a fantasy műfajnak. Számítógépen ilyenekkel játszom, keresem és olvasom az ilyen irodalmat és nézem, azazhogy nézném az ilyen műfajú filmeket. Merthogy ritkán készülnek, de ha igen, azokat is elcseszik (lásd pl. az Eragon). Kivétel ez alól a Gyűrűk Ura trilógia és írásom apropója, az idén karácsonykor érkező "A Hobbit". Nagyon örültem mikor kiderült, hogy mégiscsak Peter Jackson rendezi. Az Ő személye, fanatikus elkötelezettsége a témairánt már fél garancia arra, hogy nem valami vacakságot fogunk látni.
A Gyűrűk Urát könyvben első alkalommal még katona koromban olvastam, ami bizony megvan már vagy 25 éve. Azóta 2-3 évente előszedem és újraolvasom. Időközben lett belőle egy rajzfilm amire szót se érdemes vesztegetni. Akkoriban mindenki esküdött rá, hogy ez az a regény amit nem lehet vászonra vinni mert csakis bukta lehet belőle. Teltek múltak az évek és egyszer csak híre jött, hogy mégiscsak van egy őrült aki megpróbálja. Megmondom őszintén, féltem de szerintem sokan így voltunk ezzel. Nem akartuk, hogy kedvenc történetünk pocséksággá silányuljon valami "uweboll" féle pancser kezében. Mikor megjöttek az első fotók a forgatásról még tamáskodtunk, mondván jó-jó meg szép de majd a végeredmény a lényeg. Aztán az első trailer-nél elkezdtünk reménykedni - talán mégiscsak jó lesz. Mikor végre eljött a premier ideje, már több nappal előtte ott lapult a mozijegy a zsebemben, hogy első nap láthassam. Az első filmkockával, az első zenei taktussal kezdve letaglózott. Belepaszírozott az ülésbe és olyannyira magával ragadott, hogy még a popcornt is elfelejtettem majszolni. Ott is maradt volna érintetlenül ha a párom nincs velem. Abban a hónapban még vagy háromszor néztem meg. Akkor éreztem ilyet utoljára mikor tizenévesen bedübörgött a fejem fölül egy csillagromboló. Akkoriban verseny volt belőle a baráti körben, ki hányszor nézte meg a Star Wars-t. Az átlag 20-30 volt de az igazán fanatikusok 40-50x is látták. Persze akkortájt a fapados mozik első soraiba ha emlékeim nem csalnak, úgy 8(!!!) ft-ért be lehetett ülni. Egy szó mint száz, Peter Jackson zseniálisat alkotott. Persze mindig vannak fanyalgók és elégedetlenek akik szerint "ez meg ez kimaradt", de szerintem a történet lényegéből minden benne van. Bombadil Toma pedig a végkifejlet szempontjából elhanyagolható szereplő.
Most valami hasonló bizsergéssel várom A Hobbitot. Ritkán járok "igazi" moziba, részben csóróság, részben kényelmi okokból (házimozi), utoljára az Avatart láttam nagyvásznon, de ezt ki nem hagynám semmi pénzért.
Amitől egy picit tartok az maga a történet. A Hobbit nem egy Gyűrűk Ura csak épp abban a világban játszódik és néhány szereplő is azonos. Nem kell benne világot megmenteni a gonosztól, nincs benne karakterisztikus jellemfejlődés és nincs hatalmas katarzis sem a végén. Csupán egy egyszerű kincskeresős kaland. Star Wars hasonlattal: mintha kiemelnénk mondjuk Han Solo karakterét és csinálnánk a fiatalkori kalandjaiból egy filmet ahol nincsenek se Jedik, se Erő, se Luke, se semmi csak egy kis lövöldözés, űrhajókázás, csempészkedés. Tartok tőle, sokaknak csalódás lenne, mint ahogy az lesz a Hobbit is.
Nemrég újra előkapartam a könyvet és nem is emlékeztem rá, hogy a Hobbitot (A Babó) nem Göncz Árpi bácsi fordította hanem Szobotka Tibor. Legalábbis ami nekem van meg azt. Elég furcsa volt, a nyelvezete, meghogy Gollam itt még Nyelem, az orkok pedig manók, de néha manoncok :). A Drágaszág pedig nemes egyszerűséggel Szívem Szottya. Még szerencse, hogy a trilógia szinkronja nem ebből a fordításból táplálkozott.
A mai napig beleborzongok ha meghallom Enya csodálatos May It Be-jét. Nem többet és nem kevesebbet várok a Hobbittól is ..... csak annyit, hogy évek múltán is örömmel nézzem újra.
Olyan régen írtam és közben annyi minden történt, hogy ez egy elég hosszú csapongás lesz.
Még jóval karácsony előttről kell kezdenem a mondókát. Például, hogy végre valahára rendbe lett szedve a fejem. Mármint rajta a
dreadlockjaim. Nem mondom, Rastamama megkínlódott vele, pár órán át. De már nagyon kellett, tiszta gubanc volt, jó nagy lenövésekkel.
Viszont a fejem tetejére újakat kell növesztenem mert ott nagyon gyengék a babahajaim és nem bírják el a régi, hosszú tincsek súlyát,
jó pár ki is szakadt. Ennyit a kopaszodásról, most aztán növesztésben vagyok. Kaptam Banyustól egy igazi jó sapit, olyan, hogy felül
ki tudom húzni a tincseket és csak össze kell húznom a lyukat szűkre egy beépített madzaggal. Nagyon tetszik, már rég akartam ilyet.
Rastamamához amúgy nem volt egyszerű a bejutás, van 4 nagy kajla kutyája akik össze-vissza ugráltak. Na és akkor épp jó nagy sár volt.
Dec. 22.-én volt a céges évvégi vacsoránk. Ismét ottalvósra sikeredett mint tavaly csak most Eger helyett Bodajkon. A Véndiófa című
csárda és panzió volt a célpont, meló után 3 körül indultunk. Mire odaértünk a csapat nagy része már ott pogácsázott meg pálinkázott.
Volt az este folyamán nagy eszem-iszom, finom volt a vacsora is. Aztán előkerültek az elrejtett házi főzésű szeszek és onnantól ment a
duhajkodás, röhögés, ki-ki vérmérséklete szerint. Én úgy fél éjfél felé úntam meg a részeg handabandázást és eltakarodtam aludni.
No a szobában nulla fűtés volt, kinyitottuk a mosdó ajtaját, legalább onnan jöjjön némi meleg. Szerintem akkor fázhattam meg ami a
két ünnep között jött ki rajtam. Reggel látni kellett volna a reggelihez lebotorkáló másnapos arcokat, a nagy részének gyalázatos
állapota volt. 10 körül visszaértünk a céghez de még ki kellett tartanunk úgy 1-ig mert egy eltévedt kuncsaftot meg kellett várnunk.
Szerintem csuklott az ipse, annyit szidtuk :D
A szentestét meg a 25.-ét Banyuséknál töltöttük, volt ott is nagy evészet meg családlátogatás is. Banyus lánya nagyon szeretett volna
egy tapizós mobilt, hát most kitaláltam, hogy nekem van egy szinte vadiúj, dobozos amit nem használok és az legyen az Ö ajándéka.
Elvittem kikódoltatni, hogy független legyen, 2ezerért megcsinálták kb 5 perc alatt. A kiscsaj úgy örült neki, szerintem 3 napig le se
tette, még álmában is azt babrálta. A kissrác mindenféle lego dolgot meg ilyen összeszerelhető robotot kapott. Híbasszus, ezek a
vackok olyan drágák, ennyi pénzekért komoly dolgot lehetne venni.
Megetettek egy igazi soroksári különlegességgel ami egy leves amibe tejszínt öntenek és kaláccsal kell enni. Inkább volt érdekes
mint finom. Vagyis nekem nem jött be igazán. Nem értem, hogy megy a pirospaprikás, gulyásszerű levesbe a tejszín. Amúgy ehető de
nem lett a kedvencem. 26.-án aztán Apuméknál kárpótolt a töltött káposzta, szinte egész évben erre fenem a fogam. Amúgy az ünnepek
alatt annyit zabáltunk szinte szó szerint, hogy a végén már nem kívántam enni semmit, úgy tele voltam. Pedig Banyus sütött jobbnál jobb
sütiket is de alig ettem belőlük. 30.-án este meg belázasodtam de annyira, hogy hajnali 3-kor lázcsillapítót kellett bevennem. Na ez ki is
tartott 2-3 napig, benne a szilveszterrel. Nem terveztünk ugyan semmi nagy dolgot csak egy cimborám jött át a nőjével és ilyen laza,
dumálós, piázgatós este lett belőle. Nem is bánom, igazából egészségesen se vágytam volna semmi nyilvános buliba, jó házibulik meg
már nincsenek. Talán 6-7 éve voltam utóljára ilyenben. Na, az volt talán az utsó emlékezetes szilveszter.
Amúgy rájöttem, hogy buliba, koncertre csakis egyedül érdemes menni vagy haverokkal, cimborákkal. Mert ha az ember a kedvesével
megy akkor nem tudja úgy elengedni magát, folyton azon jár az esze "jaj a Kedves jól érzi-e magát". Rá kell vigyázni, vele kell törődni,
szóval tartani, hozzá igazodni. A legjobb, legemlékezetesebb koncertek mindig azok voltak ahol egyedül voltam, és a Camp is az utsó
volt a legjobb ahová senkit sem vittem. Akor indultam mikor akartam, akkor fejeztem be mikor elfáradtam, nem kellett igazodni senkihez.
Végre nem voltam "összenőve" senkivel, lazulhattam kedvemre.
Olyan régen írtam és közben annyi minden történt, hogy ez egy elég hosszú csapongás lesz. Még jóval karácsony előttről kell kezdenem a mondókát. Például, hogy végre valahára rendbe lett szedve a fejem. Mármint rajta a dreadlockjaim. Nem mondom, Rastamama megkínlódott vele, pár órán át. De már nagyon kellett, tiszta gubanc volt, jó nagy lenövésekkel. Viszont a fejem tetejére újakat kell növesztenem mert ott nagyon gyengék a babahajaim és nem bírják el a régi, hosszú tincsek súlyát, jó pár ki is szakadt. Ennyit a kopaszodásról, most aztán növesztésben vagyok. Kaptam Banyustól egy igazi jó sapit, olyan, hogy felül ki tudom húzni a tincseket és csak össze kell húznom a lyukat szűkre egy beépített madzaggal. Nagyon tetszik, már rég akartam ilyet. Rastamamához amúgy nem volt egyszerű a bejutás, van 4 nagy kajla kutyája akik össze-vissza ugráltak. Na és akkor épp jó nagy sár volt. Dec. 22.-én volt a céges évvégi vacsoránk. Ismét ottalvósra sikeredett mint tavaly csak most Eger helyett Bodajkon. A Véndiófa című csárda és panzió volt a célpont, meló után 3 körül indultunk. Mire odaértünk a csapat nagy része már ott pogácsázott meg pálinkázott. Volt az este folyamán nagy eszem-iszom, finom volt a vacsora is. Aztán előkerültek az elrejtett házi főzésű szeszek és onnantól ment a duhajkodás, röhögés, ki-ki vérmérséklete szerint. Én úgy fél éjfél felé úntam meg a részeg handabandázást és eltakarodtam aludni. No a szobában nulla fűtés volt, kinyitottuk a mosdó ajtaját, legalább onnan jöjjön némi meleg. Szerintem akkor fázhattam meg ami a két ünnep között jött ki rajtam. Reggel látni kellett volna a reggelihez lebotorkáló másnapos arcokat, a nagy részének gyalázatos állapota volt. 10 körül visszaértünk a céghez de még ki kellett tartanunk úgy 1-ig mert egy eltévedt kuncsaftot meg kellett várnunk. Szerintem csuklott az ipse, annyit szidtuk :D A szentestét meg a 25.-ét Banyuséknál töltöttük, volt ott is nagy evészet meg családlátogatás is. Banyus lánya nagyon szeretett volna egy tapizós mobilt, hát most kitaláltam, hogy nekem van egy szinte vadiúj, dobozos amit nem használok és az legyen az Ö ajándéka. Elvittem kikódoltatni, hogy független legyen, 2ezerért megcsinálták kb 5 perc alatt. A kiscsaj úgy örült neki, szerintem 3 napig le se tette, még álmában is azt babrálta. A kissrác mindenféle lego dolgot meg ilyen összeszerelhető robotot kapott. Híbasszus, ezek a vackok olyan drágák, ennyi pénzekért komoly dolgot lehetne venni.Megetettek egy igazi soroksári különlegességgel ami egy leves amibe tejszínt öntenek és kaláccsal kell enni. Inkább volt érdekes mint finom. Vagyis nekem nem jött be igazán. Nem értem, hogy megy a pirospaprikás, gulyásszerű levesbe a tejszín. Amúgy ehető de nem lett a kedvencem. 26.-án aztán Apuméknál kárpótolt a töltött káposzta, szinte egész évben erre fenem a fogam. Amúgy az ünnepek alatt annyit zabáltunk szinte szó szerint, hogy a végén már nem kívántam enni semmit, úgy tele voltam. Pedig Banyus sütött jobbnál jobb sütiket is de alig ettem belőlük. 30.-án este meg belázasodtam de annyira, hogy hajnali 3-kor lázcsillapítót kellett bevennem. Na ez ki is tartott 2-3 napig, benne a szilveszterrel. Nem terveztünk ugyan semmi nagy dolgot csak egy cimborám jött át a nőjével és ilyen laza, dumálós, piázgatós este lett belőle. Nem is bánom, igazából egészségesen se vágytam volna semmi nyilvános buliba, jó házibulik meg már nincsenek. Talán 6-7 éve voltam utóljára ilyenben. Na, az volt talán az utsó emlékezetes szilveszter. Amúgy rájöttem, hogy buliba, koncertre csakis egyedül érdemes menni vagy haverokkal, cimborákkal. Mert ha az ember a kedvesével megy akkor nem tudja úgy elengedni magát, folyton azon jár az esze "jaj a Kedves jól érzi-e magát". Rá kell vigyázni, vele kell törődni, szóval tartani, hozzá igazodni. A legjobb, legemlékezetesebb koncertek mindig azok voltak ahol egyedül voltam, és a Camp is az utsó volt a legjobb ahová senkit sem vittem. Akkor indultam mikor akartam, akkor fejeztem be mikor elfáradtam, nem kellett igazodni senkihez. Végre nem voltam "összenőve" senkivel, lazulhattam kedvemre.
A jómúltkorában kezembe-fülembe akadt néhány régi nagy kedvenc zene és ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy csinálok egy ilyen
rovatot. Mégpedig, hogy miken nőttem fel, miket hallgattam ifjonti koromban. Elég vegyes cókmók lesz, persze dominálni fog a rap
és a reggae de lesz itt minden az új hullámtól a korai elektronikán és a break-en át a 80-as évek italo-diszkójáig.
Első kiszemelt a jazz-rapet kitaláló duó, a Dream Warriors. Kanadában kezdték a pályafutásukat 1988-ban.
A tagok: King Lou (Louis Robinson) és Capital Q (Frank Allert). Első albumuk 1991-ben jelent meg And Now The Legacy Begins
címmel alternatív hip-hop és jazz rap számokkal. Az albumról három kislemez siker lett, a Wash Your Face In My Sink, a Ludi, és
a My Definition Of a Boombastic Jazz Style ami egy 1962-es Quincy Jones sample-re épült. És ami az év rap felvétele lett
az 1992-es Juno Awards választáson.
1994-ben csatlakozott hozzájuk a rapper Spek (Hussain Yoosuf) és DJ Luv (Philip Gayle). Ők 1997-ig erősítették a csapatot aztán
távoztak és a Dream Warriors ismét duó lett az eredeti felállással. Pályafutásuk során 4 albummal jelentkeztek:
And Now The Legacy Begins (1991)
Subliminal Simulation (1994)
The Master Plan (1996)
The Legacy Continues... (2002)
Néhány művész aki közreműködött velük: Gang Starr, Digable Planets, Beenie Man, General Degree de készített nekik remixet
Double Trouble is.
A személyes kedvencem tőlük érthetően a Ludi amely egy 1973-as Slim Smith & The Uniques szám a My Conversation alapjaira épül.
A jómúltkorában kezembe-fülembe akadt néhány régi nagy kedvenc zene és ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy csinálok egy ilyen rovatot. Mégpedig, hogy miken nőttem fel, miket hallgattam ifjonti koromban. Elég vegyes cókmók lesz, persze dominálni fog a rap és a reggae de lesz itt minden az új hullámtól a korai elektronikán és a break-en át a 80-as évek italo-diszkójáig.
Első kiszemelt a jazz-rapet kitaláló duó, a Dream Warriors. Kanadában kezdték a pályafutásukat 1988-ban. A tagok: King Lou (Louis Robinson) és Capital Q (Frank Allert). Első albumuk 1991-ben jelent meg And Now The Legacy Begins címmel alternatív hip-hop és jazz rap számokkal. Az albumról három kislemez siker lett, a Wash Your Face In My Sink, a Ludi, és a My Definition Of a Boombastic Jazz Style ami egy 1962-es Quincy Jones sample-re, a Soul Bossa Nova-ra épült. És ami az év rap felvétele lett az 1992-es Juno Awards választáson.
1994-ben csatlakozott hozzájuk a rapper Spek (Hussain Yoosuf) és DJ Luv (Philip Gayle). Ők 1997-ig erősítették a csapatot aztán távoztak és a Dream Warriors ismét duó lett az eredeti felállással. Pályafutásuk során 4 albummal jelentkeztek:
And Now The Legacy Begins (1991)
Subliminal Simulation (1994)
The Master Plan (1996)
The Legacy Continues... (2002)
Néhány művész aki közreműködött velük: Gang Starr, Digable Planets, Beenie Man, General Degree de készített nekik remixet Double Trouble is.A személyes kedvencem tőlük érthetően a Ludi amely egy 1973-as Slim Smith & The Uniques szám a My Conversation alapjaira épül.
Érdekes és bosszús hétfői munkakezdés. Múlt héten az okos elműsök elfelejtettek szólni, hogy áramszünet lesz az egész környéken
délig. Ez kiderült kb 9-kor amikor elment az áramunk. Az irodások meg a vezetőség elmentek haza, én meg 2 szervízessel bent
maradtam semmit tenni a töksötét és tökhideg raktárban. Mert ugye áram híján fűtés sincs. Az a legbosszantóbb, hogyha szólnak
időben az elműsök akkor ráértünk volna délre menni dolgozni. Hétfőn!!! Maga lett volna a kánaán. Ebből is látszik, hogy pont annyi
szerencsém szokott lenni mint kurvának a jámbor élethez. És ez többnyire mindenre igaz.
A patkuszok úgy nőnek mint a fű. Már ki lett cserélve a terráriumuk egy 4X akkorára de nemsoká ezt is kinövik. A balhézás meg a
futóverseny éjszaka állandóan rájuk jön, ennek én iszom a levét mikor Banyusnál alszom, mert túl éber alvó vagyok, minden neszre,
mocorgásra felriadok. Banyust bezzeg nem zavarja, az Ő füle mellett ágyút lehetne sütögetni. Ja, és kishalak is születtek vagy
huszan, de nem tudni mennyi marad meg belőlük, hullanak mint a legyek.
Vasárnap voltunk családi programon Banyus munkahelyén az Interben. Jött a Mikulás meg volt a gyerekeknek mindenféle program
játszóház jelleggel. Rajzolás, arcfestés, játék minden mennyiségben, nagyon élvezték. Aztán volt egy zenés, krampuszos, Télapós
műsor ajándékosztással egybekötve, utána megy svédasztalos eszem-iszom. A legvége előtt kicsivel elindultunk, hogy ne velünk
söpörjék ki a termet és még belementünk a Vörösmarty téri kirakodóvásár forgatagába. Na, ez az amit lehet, hogy nem kellett
volna. Még nekem is nyűgös volt a dolog, zsúfolt, tömeg, amúgy drágaság, hát még a kölköknek. Főleg a kisebb volt nagyon nyűgös.
El is hiszem. A nagy tömegben mégcsak nem is lát semmit merthogy még csak derékig ér de ha látná se kötné le a fazekak, szőttesek
meg a fél világ összes bóvlijának látványa. Viszont az illatoktól beindul az éhség-szomjúság érzete pedig előtte ette magát tele
mindenféle sütikkel. Nem lehet érte hibáztatni, némelyik pecsenyés meg sűlt cuccos standnál nekem is beindult a nyálelválasztásom.
Csak én a felnőtt meg tudom állni a gyerek meg nem és folyamatosan nyafog, hogy ez kell-az kell. A nagyobbik jól viselte és Őt már
valamennyire érdekli is a bámészkodás a csetresek, mécsestartók, hűtőmágnesek és fonott kosarak világában.
Banyus egyre jobban rágja a fülem a hozzáköltözés miatt. Azt beszéltük meg, hogy januárban tartunk 1 (2) próbahetet mikoris
nála fogok lakni nagyüzemszerűen, tőle indulok reggel munkába és hozzá érkezek haza. Csakhogy kiderüljenek a buktatók meg hogy,
hogy bírjuk egymást kiidegelni. De ez az egész költözés mizéria hosszabb lélegzetvételű tehát kap egy külön bejegyzést.
Érdekes és bosszús hétfői munkakezdés. Múlt héten az okos elműsök elfelejtettek szólni, hogy áramszünet lesz az egész környéken délig. Ez kiderült kb 9-kor amikor elment az áramunk. Az irodások meg a vezetőség elmentek haza, én meg 2 szervízessel bent maradtam semmit tenni a töksötét és tökhideg raktárban. Mert ugye áram híján fűtés sincs. Az a legbosszantóbb, hogyha szólnak időben az elműsök akkor ráértünk volna délre menni dolgozni. Hétfőn!!! Maga lett volna a kánaán. Ebből is látszik, hogy pont annyi szerencsém szokott lenni mint kurvának a jámbor élethez. És ez többnyire mindenre igaz.
A patkuszok úgy nőnek mint a fű. Már ki lett cserélve a terráriumuk egy 4X akkorára de nemsoká ezt is kinövik. A balhézás meg a futóverseny éjszaka állandóan rájuk jön, ennek én iszom a levét mikor Banyusnál alszom, mert túl éber alvó vagyok, minden neszre, mocorgásra felriadok. Banyust bezzeg nem zavarja, az Ő füle mellett ágyút lehetne sütögetni. Ja, és kishalak is születtek vagy huszan, de nem tudni mennyi marad meg belőlük, hullanak mint a legyek.
Vasárnap voltunk családi programon Banyus munkahelyén az Interben. Jött a Mikulás meg volt a gyerekeknek mindenféle program játszóház jelleggel. Rajzolás, arcfestés, játék minden mennyiségben, nagyon élvezték. Aztán volt egy zenés, krampuszos, Télapós műsor ajándékosztással egybekötve, utána megy svédasztalos eszem-iszom. A legvége előtt kicsivel elindultunk, hogy ne velünk söpörjék ki a termet és még belementünk a Vörösmarty téri kirakodóvásár forgatagába. Na, ez az amit lehet, hogy nem kellett volna. Még nekem is nyűgös volt a dolog, zsúfolt, tömeg, amúgy drágaság, hát még a kölköknek. Főleg a kisebb volt nagyon nyűgös. El is hiszem. A nagy tömegben mégcsak nem is lát semmit merthogy még csak derékig ér de ha látná se kötné le a fazekak, szőttesek meg a fél világ összes bóvlijának látványa. Viszont az illatoktól beindul az éhség-szomjúság érzete pedig előtte ette magát tele mindenféle sütikkel. Nem lehet érte hibáztatni, némelyik pecsenyés meg sűlt cuccos standnál nekem is beindult a nyálelválasztásom. Csak én a felnőtt meg tudom állni a gyerek meg nem és folyamatosan nyafog, hogy ez kell-az kell. A nagyobbik jól viselte és Őt már valamennyire érdekli is a bámészkodás a csetresek, mécsestartók, hűtőmágnesek és fonott kosarak világában.
Banyus egyre jobban rágja a fülem a hozzáköltözés miatt. Azt beszéltük meg, hogy januárban tartunk 1 (2) próbahetet mikoris nála fogok lakni nagyüzemszerűen, tőle indulok reggel munkába és hozzá érkezek haza. Csakhogy kiderüljenek a buktatók meg hogy, hogy bírjuk egymást kiidegelni. De ez az egész költözés mizéria hosszabb lélegzetvételű tehát kap egy külön bejegyzést.
Ebben a hónapban van egy igen régi klasszikus és egy újnak mondható kedvenc. A régi 1993-ból való és egy több mint 30 éves munkásságra visszatekintő énekegyüttestől van.
A másik viszont idei és egy igen felkapott előadó énekli. Az illető szicíliai de ezt kinézete és hangja alapján senki meg nem mondaná. A riddim a Skateland Killer az énekes pedig Alborosie.
Azt hiszem végeztem a visszamásolgatásokkal ami az elveszett bejegyzéseket illeti. Volt vele melóm és néhány nem is az eredeti formájában került vissza. Ráadásul a hozzászólások, kommentek mind elvesztek de a végeredmény ha nem is teljesen pozitív de legalább használható.
Ennek örömére gyorsan be is linkelem egy régebben összerakott mixemet. A műfaja soca és nem a legfrissebb riddimekből van hanem inkább jó hangulatú kedvencekből. Szintén live mix mindenféle utólagos belenyúlást nélkülözve.
Body & Soul Socamix by socawarrior
Tracklist:
01. Farmer Nappy & General Grant - Looking To Whine - Bubble Up Riddim
02. Ignition - Gimme D Whine - Bubble Up Riddim
03. Machel Montano - Slow Whine - Bubble Up Riddim
04. Nnika Francis - Sugar Stick - Bubble Up Riddim
05. Patrice Roberts - Wuk It - Bubble Up Riddim
06. Allison Hinds - Drop It (ragga) - Coconut Tree Riddim
07. Lil Rick - Bashment Winners - Coconut Tree Riddim
08. Peter Ram - Tight - Coconut Tree Riddim
09. Rupee - Single Ladies - Coconut Tree Riddim
10. Skinny Fabulous - Head Bad - Coconut Tree Riddim
11. TC - Frontline - Coconut Tree Riddim
12. Iwer George & Ziggy Rankin - We Like It - Coconut Tree Riddim
13. Problem Child - Best Whine - Coconut Tree Riddim
14. Allison Hinds - Whine To Deh Back - Patti Cake Riddim
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés. Az eredeti dátum: 2011. Nov. 10. (kb)
Lettek új "családtagok", méghozzá amerikai csuklyás patkányok. Banyus dolgozott vasárnap ezért aztán nekem kellett átvennem
meg egy kicsit pesztrálgatnom őkelméket. Vagyishogy kisasszonyokat merthogy állítólag hölgyekről van szó. Imádnivaló pofák
a nagy gülü gombszemükkel. Az egyikük neve Lara lett, ő a mozgékonyabb, bátrabb, kíváncsibb. A másiknak még nem sikerült
frappáns nevet találni.
Meg is orroltam egy cseppet Banyusra a patik miatt. Vagyis a patik tehetnek róla legkevésbé. Banyus csinált róluk egy halom
képet meg videót és nekiállt megvágni, szerkesztgetni, hogy majd feltehesse netre. No de én meló után, hullafáradtan
keresztülutazom a várost, hogy odaérjek este 8-ra és együtt tölthessük az estét. Errefel este 11-ig nézhettem ahogy cseszteti
a gépén a videót. És persze keljek hajnalban, hogy visszafelé ismét keresztülutazhassam a várost munkába menet. Ennek épp semmi
értelme nem volt. Bezzeg Ő egyből megjegyzést tud tenni ha nálam vagyunk és véletlenül 10 percnél többet töltök a gép előtt,
mondván "miért nem Vele foglalkozok".
A minap rendrakás közben megtaláltam egy papírt amire egy blogbejegyzés piszkozata volt írva.Több hónapja írtam, kézzel de végül
nem került be a blogba. Azon mélázgattam rajta, hogy mennyire illünk össze Banyussal, melyek a jó és a rossz tulajdonságaink.
Lehet, hogy mégiscsak be kéne ide gépelnem...
Jókat kacagunk mostanában bent a melóhelyemen. Van egy közös udvar, közös parkolóval sok kisebb cégnek. És van egy
rosszindulatú, vén majom főnökféle. Valaki a múlt héten odaparkolt az "Ő" helyére. De nem az, hogy nincs több hely és neki nem jut,
mert van ott még vagy 5-6 autónyi üres hely közvetlenül mellette. A lényeg, hogy tetű módon leeresztette az idegen autó két hátsó
kerekét bosszúból. Mi meg megvártuk amíg elmegy haza és egy hordozható kompresszorral kimentünk és felfújtuk.
Másnap reggel az arca egy tanulmány volt, nem bírta felfogni, hogy mitől kemények azok a gumik amiket Ő leeresztett.
Aztán megint leeresztette, mi meg megint felfújtuk, most ezt játsszuk és reggelente jólesően röhögjük ki amint tanácstalanul
körbetotyogja az autót.
Nemrég kezembe (fülembe) akadt néhány régi zene amiket fiatalon hallgattam. Elhatároztam, hogy csinálok ide a blogba egy
retro kedvenc sorozatot. Jó kicsit nosztalgiázni, hogy miken nőttem fel és ezt megosztani másokkal is.
Lettek új "családtagok", méghozzá amerikai csuklyás patkányok. Banyus dolgozott vasárnap ezért aztán nekem kellett átvennem meg egy kicsit pesztrálgatnom őkelméket. Vagyishogy kisasszonyokat merthogy állítólag hölgyekről van szó. Imádnivaló pofák a nagy gülü gombszemükkel. Az egyikük neve Lara lett, ő a mozgékonyabb, bátrabb, kíváncsibb. A másiknak még nem sikerült frappáns nevet találni.
Meg is orroltam egy cseppet Banyusra a patik miatt. Vagyis a patik tehetnek róla legkevésbé. Banyus csinált róluk egy halom képet meg videót és nekiállt megvágni, szerkesztgetni, hogy majd feltehesse netre. No de én meló után, hullafáradtan keresztülutazom a várost, hogy odaérjek este 8-ra és együtt tölthessük az estét. Errefel este 11-ig nézhettem ahogy cseszteti a gépén a videót. És persze keljek hajnalban, hogy visszafelé ismét keresztülutazhassam a várost munkába menet. Ennek épp semmi értelme nem volt. Bezzeg Ő egyből megjegyzést tud tenni ha nálam vagyunk és véletlenül 10 percnél többet töltök a gép előtt, mondván "miért nem Vele foglalkozok". A minap rendrakás közben megtaláltam egy papírt amire egy blogbejegyzés piszkozata volt írva. Több hónapja írtam, kézzel de végül nem került be a blogba. Azon mélázgattam rajta, hogy mennyire illünk össze Banyussal, melyek a jó és a rossz tulajdonságaink.Lehet, hogy mégiscsak be kéne ide gépelnem... Jókat kacagunk mostanában bent a melóhelyemen. Van egy közös udvar, közös parkolóval sok kisebb cégnek. És van egy rosszindulatú, vén majom főnökféle. Valaki a múlt héten odaparkolt az "Ő" helyére. De nem az, hogy nincs több hely és neki nem jut, mert van ott még vagy 5-6 autónyi üres hely közvetlenül mellette. A lényeg, hogy tetű módon leeresztette az idegen autó két hátsó kerekét bosszúból. Mi meg megvártuk amíg elmegy haza és egy hordozható kompresszorral kimentünk és felfújtuk. Másnap reggel az arca egy tanulmány volt, nem bírta felfogni, hogy mitől kemények azok a gumik amiket Ő leeresztett. Aztán megint leeresztette, mi meg megint felfújtuk, most ezt játsszuk és reggelente jólesően röhögjük ki amint tanácstalanul körbetotyogja az autót.
Nemrég kezembe (fülembe) akadt néhány régi zene amiket fiatalon hallgattam. Elhatároztam, hogy csinálok ide a blogba egy retro kedvenc sorozatot. Jó kicsit nosztalgiázni, hogy miken nőttem fel és ezt megosztani másokkal is.
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés. Az eredeti dátum: 2011. Nov. 10. (kb)
Hosszas unszolásnak engedve összekalapáltam végre egy rendes egyórás mixet. Bármiféle utómunkálat nélkül készült, pont annyi idő alatt amilyen hosszú, tehát lényegében live mixnek tekinthető.
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés. Az eredeti dátum: 2011. Okt. 30.
Ebben a hónapban csak úgy egyszerűen ez. És erre a riddimre vadászok de eddig sikertelenül, tehát ha valakinek a készletében megtalálható, a hálám jó darabig üldözné és némi ellenszolgáltatásra is számíthat. Mondjuk kérhet bármit a gyűjteményemből. Az ominózus riddim egyébként a merry go round.
Olyan illatok vannak, hogy a környék összes kutyája (meg embere) oda jár nyálat csurgatni. Ugye engem mint rasztát
hidegen hagynak az efféle malacságok és csak ritkán csábulok el ilyesmitől. Viszont sütnek bundáskenyeret, amit meg
imádok. Néha be szoktam menni és veszek pár szeletet reggelire. No de aznap épp nem volt készen és a lánykák azt
mondták kb 5 perc. Gondoltam, ha 10 az se nagy baj, de a vége majdnem 20 lett, így aztán pár percet késtem a melóból.
De megérte, a tűzforró, friss bundáskenyér. A buszon mindenki szimatolt és nagyokat nyelt körülöttem, én meg csak
vigyorogtam.
Megintcsak egy érdekes hétvégén vagyunk túl. Ott kezdődött, hogy péntek este elmentünk inni beszélgetni egy Monyó Café nevezetű helyre. Banyusnak volt valahonnan ilyen féláras kuponja amivel 10 ezerig lehetett fogyasztani, de már nyár óta mindig továbbtoltuk az időpontot. Most is úgy tűnt, hogy csak hárman leszünk de végül sikerült még három emberkét elcsalni. A helyre mit mondjak.....ez itt nem egy étterem-kocsma kritika de nem állom meg szó nélkül. Az árakhoz képest a kiszolgálás pocsék, az itallap nem tudom minek ha nem tudsz róla rendelni mert "ez nincs, az nincs, amaz nincs". Ennek fejében már a harmadik körrel 14 ezernél tartottunk és igazán extra dolog nem is volt benne. Én pl csak egy sört ittam mert szokás szerint vacakolt a gyomrom. Este 11 körül aztán el is bandukoltunk hazafelé, főleg a gyerkőcök miatt pedig Slabbáék hívtak dajdajozni a Trafóba, de majd legközelebb. Volt nagy lelkizés amit Banyus ellene való kóstolgatásnak érzett. Mondjuk nem én piszkáltam hanem az egyik barátosnője, de volt igazság a mondókájában. Más kérdés, hogy haszna volt-e. Hazabuszoztunk valami utolsó utáni busszal Banyusékhoz, de olyan éhesen, hogy fél 1-kor nekiálltunk falni. Szombaton aztán sikeresen elmaradt a diószedés kettes fázisa - szerencsére - az időjárás miatt. Meg amúgy se voltunk abban az állapotban, hogy fára tudjunk mászni. Helyette némi takarítás után átcammogtunk hozzám de közben útba ejtve az Europarkot. Bóklásztunk, ettünk, ittunk és végül vettünk nekem egy cipőt. Nagyon kellett mert a másik már félig leszakadt a lábamról, persze az csak valami piaci kínai vacak volt, ez meg rendes bolti márkás cucc. Magasszárú, ilyen túracipő jellegű, hát ezeket szeretem. Gondolom nemcsak 1 szezont fog kihúzni mint a kínai. Az este többi része a nem publikus kategória de mindenesetre emlékezetes volt. Vasárnap reggel Banyus elment dolgozni én meg a Forma1 után nekiálltam mosni meg elmentem bevásárolni. Estére aztán rittyentettem egy laza bolognait, aminek azóta is iszom a levét, azaz eszem, már harmadik napja ez a vacsorám. Errefel mit kapunk kedden ebédre? Persze, hogy bolognait. Másnap reggel meg olyan fordult elő velem ami szinte sose szokott - elkéstem melóból. No nem sokat, csupán pár percet de ennek a bundáskenyér az oka. Nemrég nyitott egy ilyen békebeli hentesbolt kb félúton a munkahelyemre, ott szoktam átszállni villamosról a buszra. Helyben sütnek mindenféle disznóságot, hurkát, kolbászt, oldalast, császárt, sülteket. Olyan illatok vannak, hogy a környék összes kutyája (meg embere) oda jár nyálat csurgatni. Ugye engem mint rasztát hidegen hagynak az efféle malacságok és csak ritkán csábulok el ilyesmitől. Viszont sütnek bundáskenyeret, amit meg imádok. Néha be szoktam menni és veszek pár szeletet reggelire. No de aznap épp nem volt készen és a lánykák azt mondták kb 5 perc. Gondoltam, ha 10 az se nagy baj, de a vége majdnem 20 lett, így aztán pár percet késtem a melóból. De megérte, a tűzforró, friss bundáskenyér. A buszon mindenki szimatolt és nagyokat nyelt körülöttem, én meg csak vigyorogtam.
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés újrakopizva. Az eredeti dátum 2011. Szept. 30.
Na jó, hogy észbe kapok, jól elmaradtam a múlt havi kedvenccel. Pedig most kivételesen nem egy régi cuccra esett a választásom, hanem egy kimondott frissre. Olyannyira, hogy még hivatalos videoklippje sincs, csak ilyen "maszek" feltöltés. Volt szerencsém Perfect-et élőben többször is látni, legutóljára a ReggaeCamp-en. Hihetetlen mennyiségű energia árad a színpadról fellépései alatt. Nagy büszkeségem egy vele készült közös fotó. Ez a nóta pedig az új albumáról való.
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés újrakopizva. Az eredeti dátum: 2011. Szept. 15.
Megvolt az idei körteszedési akció. Most már jóval elővigyázatosabb voltam a tavalyinál és előre megvettem az autópálya
matricát, nem akartam ismét olyan drága körtét enni. Banyust is elcsaltam magunkkal, ha szűken is de elfértünk a kocsiban,
főleg visszafelé volt szűkös a rengeteg körte miatt. A fene se gondolná, hogy ennyi lesz megint azon az egy fán,
ráadásul tavaly levágtunk róla egy hatalmas ágat ami a viharban megsérült. Lényegében nincs gondozva a fa, nincs
permetezve, semmi ilyesmi, mégis dugig van minden évben. Az idén Apum volt a famászó, mondván hogy jóval könnyebb
nálam. Ami igaz is mert Ő csak fogy, én meg gyarapodtam pár felesleges kilóval. Úgy vettem észre Banyus jól érezte magát
Apumék társaságában, nem volt feszengés, megtalálták a közös hangot, és Apumék is megkedvelték. Nekem jóval nehezebb
dolgom van Banyus rokonságával mert sokkal távolságtartóbbak mint az enyémek és persze én se vagyok az a nagy
dumafranci. A jól sikerült nap tetőzéseképpen bejelöltük egymást fészbúkon mint "hivatalos pár". Érdekesség de amíg nálam
rögtön megjelent az új kapcsolati info és jópáran "lájkolták" meg kommentelték, Banyus adatlapján még napok múlva sem
látszott semmi változás. Pedig kb. 2 percen belül visszaigazoltuk egymást. No mindegy, azóta már helyreállt a világ (és a
fészbúk) rendje. Apropó fészbúk. Pont a szülinapomon filozofálgattam arról, hogy mennyire változnak a szokásaink a
modernizációval. Jópár éve szülinapomkor biztos kaptam vagy 20-30 üdvözlő sms-t. Most csak kettőt, viszont fészbúkon
vagy 40-en megköszöntöttek. Hiába no, változik, felgyorsul a világ és benne az életünk. Fiatal koromban még képeslapot,
levelet, neadjisten táviratot kellett (illett) írni, feladni. Most meg már az sms is kezd kimenni a divatból, hiszen az ember
a zsebéből tud netezni ha úgy tartja kedve.
Banyus macskája a Danté úgy néz ki kigyógyult az összes nyűgéből-bajából, már csak híznia kéne kicsit mert még mindig
gebe. Kap mindenféle vitaminokat meg immunerősítőket, nem beszélve a "svédasztalos" kosztról. Néha 4 féle kajából
válogathat. Persze ennek az az ára, hogy válogat is és nehéz lesz leszoktatni a drága eledelekről. Az ízlése kicsit fura,
meg nem enné a tejterméket, a májat, a halat, ezeket pedig a legtöbb cica imádja. Danté meg olyan lesz lassan mint Alfi,
hogy "csakis a tasakos".
Mostanában jópárszor ott alszom Banyuséknál, mert a nyári szünidő elmúltával neki jóval nehezebb nálam aludni a
krampuszok miatt. Viszont reggel munkába menet már kétszer is összefutottunk egy nagyon jó barátommal, Tutyival.
Nagyon szeretem a srácot a hibái ellenére közel áll hozzám. Tíz évig melóztunk együtt és így cimborálkodtunk össze.
Csak mióta külön dolgozunk, alig tartjuk a kapcsolatot, pedig ez nem jó. Amúgy is alig van IGAZI barátom, talán csak 3.
Sokkal jobban kellene ápolnunk ezeket a barátságokat mielőtt teljesen elsikkadnának.
A hajam gyalázatos állapotban van és mivelhogy a leányzó aki eddig csinálta "eltünt a ködben" kénytelen leszek megkérni
Rastamamát, hogy kezdjen a fejemmel valamit. Lesz vele melója bőven, tehát nem ingyéé szeretném. Csakhogy végre néha
fejkendő nélkül is kimehessek az utcára.
Megvolt az idei körteszedési akció. Most már jóval elővigyázatosabb voltam a tavalyinál és előre megvettem az autópálya matricát, nem akartam ismét olyan drága körtét enni. Banyust is elcsaltam magunkkal, ha szűken is de elfértünk a kocsiban, főleg visszafelé volt szűkös a rengeteg körte miatt. A fene se gondolná, hogy ennyi lesz megint azon az egy fán, ráadásul tavaly levágtunk róla egy hatalmas ágat ami a viharban megsérült. Lényegében nincs gondozva a fa, nincs permetezve, semmi ilyesmi, mégis dugig van minden évben.
Az idén Apum volt a famászó, mondván hogy jóval könnyebb nálam. Ami igaz is mert Ő csak fogy, én meg gyarapodtam pár felesleges kilóval. Úgy vettem észre Banyus jól érezte magát Apumék társaságában, nem volt feszengés, megtalálták a közös hangot, és Apumék is megkedvelték. Nekem jóval nehezebb dolgom van Banyus rokonságával mert sokkal távolságtartóbbak mint az enyémek és persze én se vagyok az a nagy dumafranci. A jól sikerült nap tetőzéseképpen bejelöltük egymást fészbúkon mint "hivatalos pár". Érdekesség de amíg nálam rögtön megjelent az új kapcsolati info és jópáran "lájkolták" meg kommentelték, Banyus adatlapján még napok múlva sem látszott semmi változás. Pedig kb. 2 percen belül visszaigazoltuk egymást. No mindegy, azóta már helyreállt a világ (és a fészbúk) rendje. Apropó fészbúk. Pont a szülinapomon filozofálgattam arról, hogy mennyire változnak a szokásaink a modernizációval. Jópár éve szülinapomkor biztos kaptam vagy 20-30 üdvözlő sms-t. Most csak kettőt, viszont fészbúkon vagy 40-en megköszöntöttek. Hiába no, változik, felgyorsul a világ és benne az életünk. Fiatal koromban még képeslapot, levelet, neadjisten táviratot kellett (illett) írni, feladni. Most meg már az sms is kezd kimenni a divatból, hiszen az ember a zsebéből tud netezni ha úgy tartja kedve.Banyus macskája a Danté úgy néz ki kigyógyult az összes nyűgéből-bajából, már csak híznia kéne kicsit mert még mindig gebe. Kap mindenféle vitaminokat meg immunerősítőket, nem beszélve a "svédasztalos" kosztról. Néha 4 féle kajából válogathat. Persze ennek az az ára, hogy válogat is és nehéz lesz leszoktatni a drága eledelekről. Az ízlése kicsit fura, meg nem enné a tejterméket, a májat, a halat, ezeket pedig a legtöbb cica imádja. Danté meg olyan lesz lassan mint Alfi, hogy "csakis a tasakos". Mostanában jópárszor ott alszom Banyuséknál, mert a nyári szünidő elmúltával neki jóval nehezebb nálam aludni a krampuszok miatt. Viszont reggel munkába menet már kétszer is összefutottunk egy nagyon jó barátommal, Tutyival.Nagyon szeretem a srácot a hibái ellenére közel áll hozzám. Tíz évig melóztunk együtt és így cimborálkodtunk össze. Csak mióta külön dolgozunk, alig tartjuk a kapcsolatot, pedig ez nem jó. Amúgy is alig van IGAZI barátom, talán csak 3. Sokkal jobban kellene ápolnunk ezeket a barátságokat mielőtt teljesen elsikkadnának. A hajam gyalázatos állapotban van és mivelhogy a leányzó aki eddig csinálta "eltünt a ködben" kénytelen leszek megkérni Rastamamát, hogy kezdjen a fejemmel valamit. Lesz vele melója bőven, tehát nem ingyéé szeretném. Csakhogy végre néha fejkendő nélkül is kimehessek az utcára.
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés újrakopizva. Az eredeti dátum: 2011. Aug. 31.
Ezt a bejegyzést megpróbálom Alfimacsek stílusában és neki dedikálva elővezetni, bár a mester nagyságához úgysem ér fel
egyikünk sem. A túlzott bazmegolásokat szántszándékkal hanyagolom, ami persze Alfi fenkölt irodalmi stílusához
tökéletesen passzol csak én nem érzem magaménak. És igérem, hogy nem lesz több ilyen, csupán ez az egy tisztelgés
Alfi mester előtt.
Danté a becsületes nevem. Még ennyit se tudtok? Igaz, jó ideig én se tudtam, sőt azt sem, hogy ki nevezett el, de mindegy
is mert igazán különleges, egyedi név. No de hol is kezdjem a kálváriámat? Jó ideig az Orczy téri posta környékén
csöveztem, nem volt ott rossz dolgom, néha még enni is kaptam. A hangsúlyt kéretik a néhára helyezni, ami meg is látszik
a kilógó bordáimon. Aztán kb. 2 hete egy "jóakaróm" megelégelte ottlétemet és bevitt az "illatosra". Ez a nevével ellentétben
inkább valami mészárszék-szerűség. Erre akkor jöttem rá mikor végre magamhoz tértem és hát valamim hiányzott ami addig
megvolt. Olyan csúfság esett meg velem, hogy ki lettem miskárolva mégha szép nevet adva ivartalanításnak nevezik is.
Hogy a bőr hűljön rá erre a hentes dokira meg arra is aki bevitt oda. Egy szórakozásom volt ebben a nyomorult életben,
hogy a környék összes ringóseggű cicalányát megkufircolhattam. Mostmeg...maximum nyalogathatom a sebeimet és
felidézhetem a régmúlt nagy orgiáit. Ha magamnál vagyok mikor a műtőbe vittek, bízisten elharapom a doki ütőerét ahogy
a szike felé nyúlkál. Ott döglődtem vagy egy hétig és már azon tűnődtem, onnan visznek elföldelni, mikoris eszembe
jutott, hogy "nem eshet mindig" meg "borúra derű" és további ilyen pöcs bölcsességek. És lőn világosság...a végén igazam
lett. Történt ugyanis, hogy egyszer csak értem jöttek. Egy VörösBanya meg a Szöszike lánya, ilyen macskahurcolászó
rácsos alkalmatossággal és azt mondták, innentől az Ő családtagjuk leszek. Hazavittek és azt is mondták, átmenetileg
míg magamhoz nem térek és fel nem erősödöm egy tágas pincében fogok lakni. Hogy aztán később birtokba vehessem
a kertet is. Első napokban elbújtam a lehető legrafináltabb helyekre mert féltem meg ismeretlen volt minden és amúgy
is dögletesen éreztem magam. Észrevette ezt a VörösBanya is, márhogy bármi finomságot hoz elém alig eszek-iszok.
Szombaton aztán betessékeltek a hordozóba és irány az állatorvos. Ez szerencsére nem volt olyan mészáros mint a másik,
adott valami injekciókat, a lázam állítolag 41 fokos volt. Hogy ez mit jelent nem tudom de hogy égett a fülem az biztos.
Még valami infúziót vagy mi a hányást is csepegtettek belém. Ez a doki mikor a hátuljamba dugta a lázmérőt azt mondta
kár rám pénzt pazarolni, úgyse maradok meg. Kettőt gondoltam ekkor. 1.Ha tovább inzultál análisan, bízisten torokra
támadok. 2.Sose lesz így ötösöd a lottón kispofa, nem olyan könnyű engem kiebrudalni erről a világról.
Ehhez tartom magam azóta is, köszönhetően a VörösBanyának aki szorgalmasan hurcolászik minden nap dokihoz. Meg
persze a Szöszike lányának akinek annyi türelme van hozzám, hogy az hihetetlen. Képes órákon át ott kuporogni velem a
pincében és simogatni, becézgetni. Tegnap már azt mondta a doki, hogy a végén még macska lesz belőlem.
A lázam már elmúlt, most némileg prüszkölök meg folyik az orrom, elkaptam valami náthát, pedig nemsemmi szőrmekuckóm
van. És mikkel etetnek...sose volt ilyen jó dolgom. Hoztak nekem egy tálcát is, macskaalommal, gondoltam megmutatom, hogy
nem egy mosdatlan, kultúrálatlan paraszttal van dolguk és az elejétől abba végzem a dolgaimat.
Van egy raszta is, valami pasiféléje lehet a VörösBanyának, Ő cipelt elsőre az orvoshoz. Na Ő azt mondta kapjam össze
magam mert a VörösBanyának már annyi pénzbe fájok, hogy abból nem akármilyen fajmacskát lehetne venni de ilyen
sétatérit biztos vagy tizet. Aztán bármennyire is szép a pofám, jó lenne ha megbecsülném magam. Tudom ám, hogy bír Ő
is, bármennyire is játssza a szigorút. Ezért aztán meg se szöktem mikor nyitva maradt egy ablak, pedig szemeztem ám vele.
De odakint lehet, hogy pont belebotlanék abba a loncsos kutyába és hát nem akarom rögtön az első találkozáskor
kifolyatni a vérét. Meg van egy másik macska egy kis fekete. Na őt odahozták "bemutatni", de fújtam rá mint a
veszedelem, csakhogy ne érezze a hazai pálya előnyét.
Így vagyunk mostanában, én gyógyulófélben, ők örvendezőfélben. A VörösBanya valamiféle fészbúkon vagy mi a nyavaján
minden nap beszámol a fejleményekről és tett is fel egy halom fotót a csábos fizimiskámról. Fontosabb lettem már
bárminél-bárkinél ezért azt gondolom illik meghálálnom ennyi figyelmességet, mondjuk legalább annyival, hogy nem dobom
fel idő előtt a talpaimat.
Ezt a bejegyzést megpróbálom Alfimacsek stílusában és neki dedikálva elővezetni, bár a mester nagyságához úgysem ér fel egyikünk sem. A túlzott bazmegolásokat szántszándékkal hanyagolom, ami persze Alfi fenkölt irodalmi stílusához tökéletesen passzol csak én nem érzem magaménak. És igérem, hogy nem lesz több ilyen, csupán ez az egy tisztelgés Alfi mester előtt.
Danté a becsületes nevem. Még ennyit se tudtok? Igaz, jó ideig én se tudtam, sőt azt sem, hogy ki nevezett el, de mindegy is mert igazán különleges, egyedi név. No de hol is kezdjem a kálváriámat? Jó ideig az Orczy téri posta környékén csöveztem, nem volt ott rossz dolgom, néha még enni is kaptam. A hangsúlyt kéretik a néhára helyezni, ami meg is látszik a kilógó bordáimon. Aztán kb. 2 hete egy "jóakaróm" megelégelte ottlétemet és bevitt az "illatosra". Ez a nevével ellentétben inkább valami mészárszék-szerűség. Erre akkor jöttem rá mikor végre magamhoz tértem és hát valamim hiányzott ami addig megvolt. Olyan csúfság esett meg velem, hogy ki lettem miskárolva mégha szép nevet adva ivartalanításnak nevezik is. Hogy a bőr hűljön rá erre a hentes dokira meg arra is aki bevitt oda. Egy szórakozásom volt ebben a nyomorult életben, hogy a környék összes ringóseggű cicalányát megkufircolhattam. Mostmeg...maximum nyalogathatom a sebeimet és felidézhetem a régmúlt nagy orgiáit. Ha magamnál vagyok mikor a műtőbe vittek, bízisten elharapom a doki ütőerét ahogy a szike felé nyúlkál. Ott döglődtem vagy egy hétig és már azon tűnődtem, onnan visznek elföldelni, mikoris eszembe jutott, hogy "nem eshet mindig" meg "borúra derű" és további ilyen pöcs bölcsességek. És lőn világosság...a végén igazam lett. Történt ugyanis, hogy egyszer csak értem jöttek. Egy VörösBanya meg a Szöszike lánya, ilyen macskahurcolászó rácsos alkalmatossággal és azt mondták, innentől az Ő családtagjuk leszek. Hazavittek és azt is mondták, átmenetileg míg magamhoz nem térek és fel nem erősödöm egy tágas pincében fogok lakni. Hogy aztán később birtokba vehessem a kertet is. Első napokban elbújtam a lehető legrafináltabb helyekre mert féltem meg ismeretlen volt minden és amúgy is dögletesen éreztem magam. Észrevette ezt a VörösBanya is, márhogy bármi finomságot hoz elém alig eszek-iszok. Szombaton aztán betessékeltek a hordozóba és irány az állatorvos. Ez szerencsére nem volt olyan mészáros mint a másik, adott valami injekciókat, a lázam állítolag 41 fokos volt. Hogy ez mit jelent nem tudom de hogy égett a fülem az biztos. Még valami infúziót vagy mi a hányást is csepegtettek belém. Ez a doki mikor a hátuljamba dugta a lázmérőt azt mondta kár rám pénzt pazarolni, úgyse maradok meg. Kettőt gondoltam ekkor. 1.Ha tovább inzultál análisan, bízisten torokra támadok. 2.Sose lesz így ötösöd a lottón kispofa, nem olyan könnyű engem kiebrudalni erről a világról. Ehhez tartom magam azóta is, köszönhetően a VörösBanyának aki szorgalmasan hurcolászik minden nap dokihoz. Meg persze a Szöszike lányának akinek annyi türelme van hozzám, hogy az hihetetlen. Képes órákon át ott kuporogni velem a pincében és simogatni, becézgetni. Tegnap már azt mondta a doki, hogy a végén még macska lesz belőlem. A lázam már elmúlt, most némileg prüszkölök meg folyik az orrom, elkaptam valami náthát, pedig nemsemmi szőrmekuckóm van. És mikkel etetnek...sose volt ilyen jó dolgom. Hoztak nekem egy tálcát is, macskaalommal, gondoltam megmutatom, hogy nem egy mosdatlan, kultúrálatlan paraszttal van dolguk és az elejétől abba végzem a dolgaimat.Van egy raszta is, valami pasiféléje lehet a VörösBanyának, Ő cipelt elsőre az orvoshoz. Na Ő azt mondta kapjam össze magam mert a VörösBanyának már annyi pénzbe fájok, hogy abból nem akármilyen fajmacskát lehetne venni de ilyen sétatérit biztos vagy tizet. Aztán bármennyire is szép a pofám, jó lenne ha megbecsülném magam. Tudom ám, hogy bír Ő is, bármennyire is játssza a szigorút. Ezért aztán meg se szöktem mikor nyitva maradt egy ablak, pedig szemeztem ám vele. De odakint lehet, hogy pont belebotlanék abba a loncsos kutyába és hát nem akarom rögtön az első találkozáskor kifolyatni a vérét. Meg van egy másik macska egy kis fekete. Na őt odahozták "bemutatni", de fújtam rá mint a veszedelem, csakhogy ne érezze a hazai pálya előnyét.Így vagyunk mostanában, én gyógyulófélben, ők örvendezőfélben. A VörösBanya valamiféle fészbúkon vagy mi a nyavaján minden nap beszámol a fejleményekről és tett is fel egy halom fotót a csábos fizimiskámról. Fontosabb lettem már bárminél-bárkinél ezért azt gondolom illik meghálálnom ennyi figyelmességet, mondjuk legalább annyival, hogy nem dobom fel idő előtt a talpaimat.
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés újrakopizva. Az eredeti dátum 2011. Aug. 30.
Eléggé elhanyagoltam mostanában a blogolást, főleg a kerékpáros "részleget". Már rég a Vuelta megy, én meg még a Tour-t
sem zártam le. Kicsit megkésve de ezennel megteszem.
Kéremszépen Cadel "Pocokhangú" Evans megnyerte! Azt gondolom jó helyre került a győzelem. Mert ugyan voltak nála
erősebbek, ügyesebbek, gyorsabbak is, de eltökéltebbek és taktikusabbak nem. Sokak szerint egy "matekozóshoz" került
a sárga egy évre és csak az időfutam miatt nyerte meg a Tour-t. Szerintem pedig nem. Szerintem akkor nyerte meg amikor
Andy Schleck szökéses szakaszán egyedül az élre állt a Galibier-n és izomból felhúzta a hegyre az összes többi "erőtlent"
a hátán. Senki sem segített neki, egyedül húzta a bolyt sok km-en át fel a hegyre és ekkor csökkentette annyival a
hátrányát amennyivel csak tudta. Ha ezt akkor és ott nem teszi meg, mehetett volna bármilyen jó időfutamot, akkor se tudta
volna elvenni a győzelmet a kicsi Schlecktől. Aki viszont a bátyussal egyetemben alaposan eltaktikázta ezt a Tour-t.
Simán megnyerhette volna, ha nem vár állandóan a tesóra, dehát ketten akartak mindenáron dobogóra állni Párizsban.
Végülis ez meg is lett csak épp nem erre a két fokára gondoltak. Azt hiszem elszalasztották a nagy lehetőséget, jövőre
jóval nehezebb dolguk lesz. Tekintve, hogy az idén a "fél mezőny" és benne jópár esélyes elhullott különböző bukásokban.
Contador egy durva Giro-val a lábában fáradt volt, Basso nem heverte ki a nagy esést, Valverde eltiltása is lejár év végére.
Igazából ha belegondolunk csak Cadelt kellett legyőzniük de nem tudták megoldani mert eltotojázták amikor ott volt a
lehetőség előnyt gyüjteni. Evans viszont megérdemelte, mégha ezt nem is érdemre osztogatják, régóta kergette már ezt a
nagy sikert. Kicsit kezdett olyan lenni mint Jan Ullrich az "örök második". Aki persze nem volt mindig második, nyert Ő
Tour-t, Vueltát, VB-t, olimpiát de mégis sokan úgy emlékeznek rá, hogy ötször lett második Armstrong mögött.
Cadel Evansnél akkor állt be pszihésen a nagy változás amikor végre elhitte önmaga is, hogy képes nagy győzelmekre.
Ez szerintem akkor következett be mikor megnyerte a világbajnokságot, akkortól kezdve valahogy másként versenyez,
nyoma sincs a kishitűségnek és ez az ami meghozta a nagy sikert. Kellett persze ehhez egy jó csapat (BMC) és egy nagy adag
szerencse is de ha valakinek, hát neki kijárt ez a győzelem.
És, hogy miért pocokhangú? Tessék meghallgatni némely nyilatkozatában a hangfekvését :-))
A többiek? Voeckler a "kis franszija" őrült nagyot ment, hatalmas meglepetés. Cunego szintén sok év után tudott végig
meggyőző top10-es eredményt produkálni. Samu Sanchez, Basso lehettek volna jobbak is. Jövőre reméljük nem hullanak el
az esélyesek és nagy küzdelmet látunk.
Eléggé elhanyagoltam mostanában a blogolást, főleg a kerékpáros "részleget". Már rég a Vuelta megy, én meg még a Tour-t sem zártam le. Kicsit megkésve de ezennel megteszem.
Kéremszépen Cadel "Pocokhangú" Evans megnyerte! Azt gondolom jó helyre került a győzelem. Mert ugyan voltak nála erősebbek, ügyesebbek, gyorsabbak is, de eltökéltebbek és taktikusabbak nem. Sokak szerint egy "matekozóshoz" került a sárga egy évre és csak az időfutam miatt nyerte meg a Tour-t. Szerintem pedig nem. Szerintem akkor nyerte meg amikor Andy Schleck szökéses szakaszán egyedül az élre állt a Galibier-n és izomból felhúzta a hegyre az összes többi "erőtlent" a hátán. Senki sem segített neki, egyedül húzta a bolyt sok km-en át fel a hegyre és ekkor csökkentette annyival a hátrányát amennyivel csak tudta. Ha ezt akkor és ott nem teszi meg, mehetett volna bármilyen jó időfutamot, akkor se tudta volna elvenni a győzelmet a kicsi Schlecktől. Aki viszont a bátyussal egyetemben alaposan eltaktikázta ezt a Tour-t.
Simán megnyerhette volna, ha nem vár állandóan a tesóra, dehát ketten akartak mindenáron dobogóra állni Párizsban. Végülis ez meg is lett csak épp nem erre a két fokára gondoltak. Azt hiszem elszalasztották a nagy lehetőséget, jövőre jóval nehezebb dolguk lesz. Tekintve, hogy az idén a "fél mezőny" és benne jópár esélyes elhullott különböző bukásokban.
Contador egy durva Giro-val a lábában fáradt volt, Basso nem heverte ki a nagy esést, Valverde eltiltása is lejár év végére. Igazából ha belegondolunk csak Cadelt kellett legyőzniük de nem tudták megoldani mert eltotojázták amikor ott volt a lehetőség előnyt gyüjteni. Evans viszont megérdemelte, mégha ezt nem is érdemre osztogatják, régóta kergette már ezt a nagy sikert. Kicsit kezdett olyan lenni mint Jan Ullrich az "örök második". Aki persze nem volt mindig második, nyert Ő Tour-t, Vueltát, VB-t, olimpiát de mégis sokan úgy emlékeznek rá, hogy ötször lett második Armstrong mögött.
Cadel Evansnél akkor állt be pszihésen a nagy változás amikor végre elhitte önmaga is, hogy képes nagy győzelmekre. Ez szerintem akkor következett be mikor megnyerte a világbajnokságot, akkortól kezdve valahogy másként versenyez, nyoma sincs a kishitűségnek és ez az ami meghozta a nagy sikert. Kellett persze ehhez egy jó csapat (BMC) és egy nagy adag szerencse is de ha valakinek, hát neki kijárt ez a győzelem.
És, hogy miért pocokhangú? Tessék meghallgatni némely nyilatkozatában a hangfekvését :-)) A többiek? Voeckler a "kis franszija" őrült nagyot ment, hatalmas meglepetés. Cunego szintén sok év után tudott végig meggyőző top10-es eredményt produkálni. Samu Sanchez, Basso lehettek volna jobbak is. Jövőre reméljük nem hullanak el az esélyesek és nagy küzdelmet látunk.
Összeomlás miatt elveszett bejegyzés újrakopizva. Az eredeti dátum 2011. Aug. 28.
Megint majdnem kicsúsztam a hónapból, mostanában nem figyelem eléggé a naptárt. Ebben a hónapban sem egy vadiúj cucc
lett a kedvenc hanem egy régebbi. Érdekes dolog ez részemről mert hiába jelenik meg rengeteg új riddim, kevés közte ami
első hallásra megfog. Sokkal inkább szemezgetek a régebbiek közül.
Az illető hölgyemény, szerintem a "csajreggae" legautentikusabb tagja. Sokan mondják, hogyha csajreggae akkor Lady Saw
meg Ce'Cile, de ők sokkal inkább dancehall vonalon mozognak. Queen Ifrica viszont (merthogy őróla szól a bejegyzés)
nagyszerű követője a conscious vonulatnak. Dalai komoly társadalmi problémákat feszegetnek és a raszta tudatosság is
árad belőle. 1975. Március 25.-én látta meg a napvilágot Ventrice Morgan néven, a szintén híres reggae-ska zenész Derrick
Morgan lányaként. Volt kitől örökölni a tehetséget. Első igazán nagy dobása a megrázó témájú "Daddy" volt, bár az első
albumán már ott szerepelt a "Below The Waist". Azóta folyamatosan jobbnál jobb riddimekre énekel rá olyan örökbecsűket
mint a "Sinsemilla", a "Serve & Protect", a "Far Away", a "Lioness On Te Rise" vagy a "Times Like These".
Ami viszont az én személyes kedvencem tőle az az Africa riddimen a "Rasta Nuh Chat Rasta"
Megint majdnem kicsúsztam a hónapból, mostanában nem figyelem eléggé a naptárt. Ebben a hónapban sem egy vadiúj cucc lett a kedvenc hanem egy régebbi. Érdekes dolog ez részemről mert hiába jelenik meg rengeteg új riddim, kevés közte ami első hallásra megfog. Sokkal inkább szemezgetek a régebbiek közül. Az illető hölgyemény, szerintem a "csajreggae" legautentikusabb tagja. Sokan mondják, hogyha csajreggae akkor Lady Saw meg Ce'Cile, de ők sokkal inkább dancehall vonalon mozognak. Queen Ifrica viszont (merthogy őróla szól a bejegyzés) nagyszerű követője a conscious vonulatnak. Dalai komoly társadalmi problémákat feszegetnek és a raszta tudatosság is árad belőle. 1975. Március 25.-én látta meg a napvilágot Ventrice Morgan néven, a szintén híres reggae-ska zenész Derrick Morgan lányaként. Volt kitől örökölni a tehetséget. Első igazán nagy dobása a megrázó témájú "Daddy" volt, bár az első albumán már ott szerepelt a "Below The Waist". Azóta folyamatosan jobbnál jobb riddimekre énekel rá olyan örökbecsűket mint a "Sinsemilla", a "Serve & Protect", a "Far Away", a "Lioness On The Rise" vagy a "Times Like These".Ami viszont az én személyes kedvencem tőle az az Africa riddimen a "Rasta Nuh Chat Rasta"
No kérem történt nemrég ez a csúnya, rossz szerverhibája a freeblognak ami ugye az otthonom, legalábbis a blogomé. Ami által elveszett úgy augusztus közepéig visszamenőleg az összes bejegyzésem. Adtak valamiféle tanácsot, miként is lehetne gugli réderből visszanyerni de nekem valamiért nem sikerült. Pedig minden alkalommal elmentettem, anélkül ki sem léptem soha. Viszont volt annyi eszem, hogy a gépemre is csináltam mentést, legalábbis ami a szövegi részt illeti. Ezért jobb híján visszakopizom a gépről a bejegyzéseket, csakhát a dátumok nem fognak stimmelni és a hozzászólások is eltűntek az éterben. De a semminél ez is több. A következő néhány bejegyzés elé majd kibiggyesztek valami figyelmeztetés-féleséget, hogy hát ez már ódon csak kopizva van.
Átmentem lóba. Ugyanis már második hete reggelire zabot eszek. Azt mondták az okosok, hogy az emésztésemnek biztos jót tesz. Kicsit csalok azért, ízesített zabfalatokat pusztítok, csokist meg kókuszost, a natúr valahogy nem az esetem. Nem tudom mennyit segít de ártani biztos nem árt és még az íze sem rossz. Mondjuk a gyomorfájásaim, görcseim nem szervi hanem idegi eredetűek. Ha nyugodt, békés életem lenne, nem ilyen gondokkal meg stresszel teli, biztos semmi bajom se lenne.
Az elmúlt két héten, főleg hétvégén, sok időt töltöttünk együtt Banyussal, próbálunk összecsiszolódni, ami két kiforrott egyéniségnél nem egyszerű feladat, de azt gondolom jó úton járunk. Segítettem neki festés előtti-utáni pakolászásban, cipekedésben meg némi lapraszerelt bútor összebarkácsolásában. Az egyik, egy szekrény, elég egyszerű volt de az asztallal megszenvedtünk. Annyi dirib-darabból állt és mind majdnem egyforma, apró eltérésekkel. Ráadásul a rajz amit segítségnek adnak, nem épp könnyen értelmezhető, de azért megoldottuk. Amúgy egész jópofa számítógépes sarokasztal, mindenféle rekesszel, polccal, ilyesmi kéne nekem is mert ami van azt már kinőttem.
Banyus is sokat van nálam mostanság, hogy a krampuszai nyaralnak. Néha, ha a kedv és az időnk is engedi, indul a sütés-főzés. A jómúltkor nekiállt nálam barackos gombócot gyúrni meg nudlit. Annyi lett, hogy a nagyját lefagyasztottuk, félig van vele a mélyhűtő. Banyus amúgy nagyon ügyes ilyen téren, isteniek lettek a gombócok. Akkorák mint az öklöm, még engem is befogott barackot töltögetni a tésztába és kerekre gömbölyíteni. Hát mit mondjak ... látszik a végeredményen, hogy melyiket csinálta a mester és melyiket a segéd. Máskor meg gyümölcstortát csinált, azok is szépek lettek és finomak is. Szóval így vagyunk egymással, próbálunk csiszolódni. Nem mondom, hogy mindig könnyű velem, előfordul, hogy nyűgös vagyok és csak arra vágyom, hogy mindenki békén hagyjon, nem pedig a nagy nyüzsi, ide szaladj-oda szaladj. Nemhiába, 3 év lényegében egyedül egy kicsit remetévé teszi az embert. Amúgy se voltam soha az a nagyon pörgős, nyüzsgős egyed. Dehát ez is bele tartozik a jellemfejlődésbe és igyekszem nem sokat nyavajogni miatta.
Visszatérve a gombócra, a tésztája borosüveggel lett kinyújtva, lévén nem találtam sehol se gyúródeszkát, se nyújtófát. Lehet, hogy nincs is de ez szerintem megbocsájtható egy legénylakásban.
